Itt a nyár, és beindul(t) a belvárosi szórakozó és szórakoztató világ. Kinek az Opera, kinek az Operett, kinek a romkocsma, vagy egy-egy nívósabb étterem adja a lazítás esélyét. Meg a hibázásét is, ha rosszul parkol. És akkor bizony megbüntetik, és ez a csekk keserédessé teheti a kikapcsolódást.
De! Nagy a csönd mostanság a kerékbilincsek és közteres büntetések körül, ami már csak azért is jó, mert
1. vélelmezhetően jogosan büntetnek az erre szakosodottak,
2. a politikai hatalom elvetette elődje „csókos kurzusát”, és nem telefonálgat, e-mailezik összekacsintásért esedezve – médiának gumicsontot adva.
Remélem, legalábbis. Intő példaként álljon itt a Terézváros Magazin korábbi tudósítása, amelyből kitetszik, hogy a szocialista (akkor alpolgármester, most) önkormányzati képviselő éppen úgy sáros volt „a telefonra nem büntetek nagy embert” akciókban, mint kegyelt jegyzőjük. Miközben a „Balettintézet visszaállamosításáról” hadoválnak az elherdálók médialakájai, addig valahogy elfelejtik megemlíteni médiumaikban a következőt: „Ugyanakkor a bíróság többek között telefonlehallgatási anyagok alapján kétségtelenül bebizonyítottnak találta azokat a hivatali visszaélésnek minősülő eseteket, amikor különböző emberek kérésére, utasítására a rend fenntartásával megbízott közterület-felügyelet vezetője levetette a felhelyezett kerékbilincset a költségek megfizettetése nélkül”.
Ezt csinálták a szocik és a liberálisok.
Szerencsére olybá’ tűnik, hogy a jelenlegi kurzus emberei – főpolgármester-helyettestől kerületi vagyonkezelő góréig – visszafogták magukat. Nem derült fény hatalommal történő visszaélésre. Ha hibáztak, szépen, csendben – lehet, persze, egy-két önmagukat ostorozó szitokszóval – befizették a büntetést. Mert, aki hibázik, az bűnhődjön. Ez az alapelv nem sérült az elmúlt 2 és fél évben, és bízom benne, hogy a későbbiekben sem fog.
Mert ha nem így lesz, akkor kíméletlen médiahajsza elé néz az elkövető.
Mert
- nem lehet ilyet csinálni,
- nem fogja fel ennek politikai (kampány) jelentőségét.
Mert az nem úgy van, hogy Marika néni a Csengery 45.-ből fizessen, X. Y. tótumfaktum meg telefonál és e-mailt ír, hogy „ő nagy ember és akkor ezt nem lehet, meg nem szabad, meg amúgy is”. Legyen az akár magas rangú tisztviselő, vagy éppenséggel főkönyvtáros. Egyfelől a keresztény-konzervatív városvezetők nem óhajtanak Hatvani módjára a vádlottak padjára kerülni, másfelől ez egészen egyszerűen nem fér, nem férhet bele. Mert ha ebben sem különböznek elődjeiktől, akkor tényleg felesleges itt bármiféle forradalmakról hallucinálni.
S ha véletlenül valamelyik főmuftinak ez mégis megfordulna a fejében, akkor azt páros lábbal, könnycseppek nélkül ki kell rúgni. Hogy rájöjjön: könnyen (semmiből) jött karrier könnyen veszhet. És a spanyolviaszt sem ő találta fel, maximum tényleges pecsétet tehet – ez által dicstelen - pályafutása végére.
Azért én bizakodom: nem kell mea culpázva visszatérnem a témára.
Nagyon remélem, legalábbis.
Mert a büntetést ki kell fizetni: még ha keserűbb is lesz a desszert.
