Szegény Balog miniszter!

 2013.06.09. 20:28


Azért van annak valami diszkrét bája, hogy pont Ő kapta a tojásokat. Ráadásul református lelkészként (igaz, most éppen nem gyakorolja hivatását) kedvenc országában, Svájcban. Ő, aki a kuruc.info folyamatos céltáblája roma-ügyekben. Íme egy kis címlista:

A cigánybűnözés áldozatai továbbra sem érdeklik Balogot, fogadta viszont a "neonácik által megvert" balfaszt

Kitüntették Balogot élősködőink pátyolgatásáért a "németek"

Balog: Nem különíthetők el a cigányok "csak" azért, hogy a magyar gyerekek nyugodtan tanulhassanak

Balog "magyar romákat" küld "szakmai gyakorlatra" a németekhez

és végül

Balog szerint vannak a cigányok, és a "nem cigány magyarok.

balog-zoltan-romakkal.jpg

No, most, ha Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter roma ügyekben tett megnyilatkozásai, cselekedetei ennyire irritálják a „nemzeti radikális” - de talán precízebb a szélsőjobboldali minősítés - portált, akkor talán, esetleg az is elképzelhető, hogy Balog nagyon nem cigányellenes... S vélhetően nem az a kormány sem, amelynek egyik csúcsminisztere.eu_11.jpg

Ezzel szemben a gépnarancs.blog beszámolóját átvevő index.hu még véletlenül sem egészíti a következőkkel cikkét:

mi a bánatos túrót akarnak ezek a derék svájci „tüntetők” óráikkal, bankjaikkal, kantonjaikkal és az aranyvonat máig fellelhetetlen és homályba vésző vagyonával?

Idézet: „A fennmaradt dokumentumok alapján kétségtelen, hogy Toldy el akarta lopni a kincset és a magyar zsidók vagyonával Svájcba próbált meg eljutni. Autóit azonban támadás érte, a konvoj szétszakadt. Mire nagy nehezen összeszedte embereit, bizonyos útvonalak már lezárultak. Toldy Feldkirchenben 6 ládát azért adott át két SS-tisztnek, hogy cserében azok segítsenek neki Svájcba jutni.” (forrás: http://gyorjewish.org/az.htm).

De nem csak az „aranyvonatról” van szó, hanem mindenféle zsidó vagyonról Svájcban ( ?...‎), amelyről évtizedekig nem lehetett tudni semmit.

Javaslat az unatkozó svájci kispolgároknak: tessenek már egy kis önvizsgálatot tartani kisebbség-ügyben, valamint egy-egy örömteli hetet eltölteni mondjuk Borsodban, Szabolcsban, Nógrádban, Hevesben - a Gerbaud terasza helyett.szamuRAJ.png

De mindenekelőtt javasolnék a nagy emberjogi és kisebbségvédő aktivistáknak pár boldog, önfeledt percet édes kettesben Mocsári Zoltánnal, a baltával daraboló, áldozatát kettévágó roma honfitársunkkal.

Netán megkérdezhetnék a tüntetés szervezői, akik „tiltakoztak a magyar miniszter és az Orbán-kormány által képviselt politika ellen és sérelmezték, hogy Magyarországon nyílt hátrányos megkülönböztetés sújtja a roma kisebbséget, terjed a roma-ellenes retorika és a kormányzat egyre gyakrabban nyúl rendőrállami eszközökhöz”, hogy Kolompár Orbán úr miért is kapott jogerősen egy év tíz hónapos börtönbüntetést?

Talán csak nem azért, mert magáncélra nyúlta le a romák felzárkóztatására kapott uniós pénzeket?

„A Kolompár Orbán vezetésével működő Kiskunmajsai Cigány Érdekképviseleti Szervezet és partnerszervezetei a vád szerint az Európai Unió foglalkoztatási programját segítő pályázat révén a közösségi költségvetésből 109,1 millió forintot, a magyar költségvetésből 36,4 millió forintot, összesen 145,5 millió forintot szereztek meg jogosulatlanul, és további 76,5 millió forintot kíséreltek megszerezni”.

Talán csak de.

090901_kolompar_2.jpg

Javaslom, hogy Kolompár urat szabadulása után egy kis élménybeszámolóra és egy „hogyan verjük át roma társainkat roma társaink nevében” című előadássorozatra invitálják Genftől Bernen át Zürichig.

Ezt addig is – tojás nélkül – nyugodtan megérdeklődhetnék és megszervezhetnék. Az őket pénzelő ilyen-olyan kisebbségi alapítványokkal és a magyarországi balliberális, jelen állás szerint Zürichben is igen aktív, politikai hergelőkkel karöltve. Biztosan szakavatott választ kapnak például Bajnaitól, Gyurcsánytól, vagy a legújabb selyemfiú Karácsonytól, esetleg a roma gyilkosságok idején dolgozó titkosszolgálati vezetőktől, minisztertől. Árnyaltabb lenne a kép, nemde?

Egy szó, mint száz: örüljenek Tell Vilmosuknak, a kürtös-zászlós táncaiknak és ne azt a minisztert dobálják tojással, aki mindenféle ellenszélben igyekszik tenni valamit a roma kisebbség hátrányos megkülönböztetése és a roma-ellenes retorika ellen. Még akkor is, ha ezzel magára irányítja a szélsőjobb célkeresztjét.

Tschüss!

Címkék: index.hu tüntetés kuruc.info cigány tojás cigányság Svájc Balog Zoltán Kolompár Orbán Toldy Mocsári Zoltán gépnarancs.blog.hu zsidó vagyon gyorjewish.org

Fizess, és ne telefonálj!

 2013.05.27. 17:55

Itt a nyár, és beindul(t) a belvárosi szórakozó és szórakoztató világ. Kinek az Opera, kinek az Operett, kinek a romkocsma, vagy egy-egy nívósabb étterem adja a lazítás esélyét. Meg a hibázásét is, ha rosszul parkol. És akkor bizony megbüntetik, és ez a csekk keserédessé teheti a kikapcsolódást.

De! Nagy a csönd mostanság a kerékbilincsek és közteres büntetések körül, ami már csak azért is jó, mert

1. vélelmezhetően jogosan büntetnek az erre szakosodottak,

2. a politikai hatalom elvetette elődje „csókos kurzusát”, és nem telefonálgat, e-mailezik összekacsintásért esedezve – médiának gumicsontot adva.

Remélem, legalábbis. Intő példaként álljon itt a Terézváros Magazin korábbi tudósítása, amelyből kitetszik, hogy a szocialista (akkor alpolgármester, most) önkormányzati képviselő éppen úgy sáros volt „a telefonra nem büntetek nagy embert” akciókban, mint kegyelt jegyzőjük. Miközben a „Balettintézet visszaállamosításáról” hadoválnak az elherdálók médialakájai, addig valahogy elfelejtik megemlíteni médiumaikban a következőt: „Ugyanakkor a bíróság többek között telefonlehallgatási anyagok alapján kétségtelenül bebizonyítottnak találta azokat a hivatali visszaélésnek minősülő eseteket, amikor különböző emberek kérésére, utasítására a rend fenntartásával megbízott közterület-felügyelet vezetője levetette a felhelyezett kerékbilincset a költségek megfizettetése nélkül”.

kerekbilincs.jpg

Ezt csinálták a szocik és a liberálisok.

Szerencsére olybá’ tűnik, hogy a jelenlegi kurzus emberei – főpolgármester-helyettestől kerületi vagyonkezelő góréig – visszafogták magukat. Nem derült fény hatalommal történő visszaélésre. Ha hibáztak, szépen, csendben – lehet, persze, egy-két önmagukat ostorozó szitokszóval – befizették a büntetést. Mert, aki hibázik, az bűnhődjön. Ez az alapelv nem sérült az elmúlt 2 és fél évben, és bízom benne, hogy a későbbiekben sem fog.

Mert ha nem így lesz, akkor kíméletlen médiahajsza elé néz az elkövető.

Mert

  1. nem lehet ilyet csinálni,
  2. nem fogja fel ennek politikai (kampány) jelentőségét.

Mert az nem úgy van, hogy Marika néni a Csengery 45.-ből fizessen, X. Y. tótumfaktum meg telefonál és e-mailt ír, hogy „ő nagy ember és akkor ezt nem lehet, meg nem szabad, meg amúgy is”. Legyen az akár magas rangú tisztviselő, vagy éppenséggel főkönyvtáros. Egyfelől a keresztény-konzervatív városvezetők nem óhajtanak Hatvani módjára a vádlottak padjára kerülni, másfelől ez egészen egyszerűen nem fér, nem férhet bele. Mert ha ebben sem különböznek elődjeiktől, akkor tényleg felesleges itt bármiféle forradalmakról hallucinálni.

S ha véletlenül valamelyik főmuftinak ez mégis megfordulna a fejében, akkor azt páros lábbal, könnycseppek nélkül ki kell rúgni. Hogy rájöjjön: könnyen (semmiből) jött karrier könnyen veszhet. És a spanyolviaszt sem ő találta fel, maximum tényleges pecsétet tehet – ez által dicstelen - pályafutása végére.

Azért én bizakodom: nem kell mea culpázva visszatérnem a témára.

Nagyon remélem, legalábbis.

Mert a büntetést ki kell fizetni: még ha keserűbb is lesz a desszert.

Címkék: parkolás bírság kerékbilincs Opera közterület-felügyelet Terézváros Operett Terézváros Magazin

Áder elnök első éve

 2013.04.30. 19:05

Esztendeje, 2012. május 2-án tartotta megválasztási beszédét (videón itt, elolvasható itt) dr. Áder János, Magyarország rendszerváltoztatás utáni ötödik elnöke. Aki legfiatalabbként, a rendszerváltó generáció szimbolikus képviselőjeként költözhetett a Sándor palotába, első elnöki ciklusát megkezdendő.

Eltelt egy év. És az Elnök nem hibázott. Tartotta magát elnöki ars poeticájához, a beszéd elhangzásakor vizionált, számomra akkor kikristályosodó államfői kép megtestesítéséhez.

A magyar érdekek mindenek előtti és fölötti képviselete a nemzetközi színtéren. Épp az évfordulós tévéinterjúban jelentette ki vasárnap, hogy az Európai Unió hazánkkal szemben bizonyos kérdésekben kettős mércét alkalmaz. Erős, de hiteles szavak egy olyan elnöktől, aki három évig európai parlamenti képviselő volt. És – sajnos – nagyon is pontosan mutatják a valóságot. Áder nem mérlegelt, mert nem kellett mérlegelnie, amikor ezeket a szavakat mondta. Nem kellett, mert az a politikai közösség, amelyhez az elmúlt negyedszázadban tartozott, ezt várja tőle. A régi Fidesz nem is értené, ha „a Janó” nyilvánvaló dologról nem nyilvánvalóként beszélne. Ebbe a politikai iskolába – amelyet tulajdonképpen az első perctől kezdve terepen jártak ki az egykori nebulók – ez nem férne bele.

A magyarországi rendszerváltozást közjogi méltóságok tekintetében 2012. május 2-ától tekinthetjük első körben lezártnak. Áder köztársasági elnök, Kövér házelnök, Orbán miniszterelnök. Ez az a pont, amikor már négyszer meg kell gondolni és fontolni a visszafelé mutogatást – imádom, amikor a másodvonalas paprikajancsik „elmúltnyócéveznek” rendületlenül, nem véve tudomást arról, hogy ide s tova 3 éve ők kormányoznak… –, és fel kell építeni a művet, amelyet 25 éve a Bibó Kollégiumban és a környékbeli kellemes sörözőkben megálmodtak.

Azzal a plusszal, hogy „a Janóból” János, „a Laciból” László, míg „a Viktorból” Miniszterelnök Úr lett.

Áder János köztársasági elnök első esztendeje – a természetes hely- és arculatkeresés mellett – éppen arra tanúbizonyság: a barátság, a politikai harcostársság nem írja, nem írhatja felül a demokráciába és a jogállamba vetett hitet. Nincs az a baráti kérés, amely ebben megingathatná az Elnököt.

Nincs, mert nem is volt. Ugyanis a rendszerváltás ereje és esélye éppen abban rejlik, hogy nem csak az Elnök, hanem a Házelnök és a Miniszterelnök is így gondolkozik. Janóként, Laciként és Viktorként éppen úgy, mint Jánosként, Lászlóként és Viktorként. Példaként talán elég a választási eljárási törvény előzetes normakontrollra küldését az Alkotmánybírósághoz említeni.

Hol itt a bábfigura? Sehol.

Ezért nem találnak fogást Áder elnökön a politikai ellenfelek és sajtócsatlósaik, de politikai hívei és sajtócsatlósaik sem.

Pedig mennyire aggódtak esztendeje, hogy Áder is a Fidesz-alomból jön, Orbán meghosszabbított keze, elveszíti önállóságát és 53 évesen teljesen elvész majd a politikai temetőnek, süllyesztőnek tekinthető Sándor palotában. Ezt sulykolták rendületlenül 2012 áprilisától júniusig.

Nem jött be. Már a megválasztási, parlamenti beszéden sem találtak fogást, bár akkor még a „puding próbája az evés” verzióhoz nyúltak.

Azóta már ahhoz sem.

Áder megtalálta új szerepkörében magát a kapálástól a vízügyi ENSZ-konferenciát hazánkba hozó első diplomatáig, a Londonban önfeledten szurkoló magyar polgártól az afganisztáni bázisra látogató főparancsnok-apáig, vagy a Weisz Fannival koccintó államelnökig. És mindegyikben természetesen, őszintén mozgott. Saját közege, élete.

És hogy mindeközben keveset mosolygott?

Na, bumm! Egy elnöknek nem vigyorognia kell, hanem biztonságot, támaszt és reményt nyújtani, mutatni országa polgárainak. És ezt maradéktalanul megteszi.

S ha a jövőben is így lesz, akkor indokolt az első bekezdésben szereplő első elnöki ciklus hangsúlyozása. Jövőre már sulykolása…

Címkék: köztársasági elnök államfő normakontroll Fidesz Alkotmánybíróság Áder János

Terézváros helye

 2013.04.27. 20:10

Figyelemreméltó esemény(sorozat) helyszíne mától a terézvárosi (VI., kerületi) Hunyadi tér. Egy cseppnyi békeidő zajongó világunkban. Ügyes PR-fogások, tanítani való egymásra épülés.

Nézzük, csak miről is van szó.

A korábbi szocialista-szabaddemokrata városvezetést – Verók Istvántól Fürst Györgyön át Hatvani Csabán keresztül az egykori jegyzőig – nyugodtan nevezhetjük Oktogon és vidéke ÁFÉSZ-nak, hiszen, mint boltosok az árujukkal, úgy bántak az Andrássy út és környéke épített örökségével, vagyonával. Ráadásul tették ezt akként, mintha a sajátjuk lenne. De nem.

A 2010-ben helyükre lépő polgári vezetés eltökélte, hogy a „hatker”-ből ismét Terézvárossá emeli e sokat megélt és szenvedett városrészt. Ahogy Hassay Zsófia polgármester fogalmazott a Zenepavilon koncertsorozatát megnyitó beszédében:

„Amikor 2010. október negyedikén, immáron megválasztott polgármesterként beléptem a Polgármesteri Hivatal épületébe, akkor a lépcső felé haladva megfogalmaztam leendő tevékenységem egyik küldetését. Azt, hogy legyen bármilyen a gazdasági és politikai környezet polgármesteri ciklusom alatt, négy esztendő múlva Terézváros és Önök, kedves terézvárosiak, újra foglalják el megérdemelt és kiemelt helyüket hazánk kulturális életében. S mindezt méltó környezetben tehessék. Mert hiszem, hogy egy nemzetet alapvetően a kultúrája és a kulturáltsága határoz meg.

S most, két és fél esztendővel később itt állunk, és a XXI. század második évtizedében szívhatjuk magunkba a boldog, polgári békeidők miliőjét, hangulatát.

Mert „zene nélkül mi érek én?” – dúdolhatnánk a jól ismert, kortárs könnyűzenei slágert, és persze tudjuk a választ. Természetesen mindannyian sokat érünk, de az országnak azon kerületében, ahol pár háztömbön belül található a zene akadémiája és az opera színháza, ott a teljesség csak a muzsikával és a zene szeretetével érhető el”.

Közvetlen kapcsolat x.jpg

Közvetlen kapcsolat

Szép, fennkölt és nemes – mondhatják erre, és egyből elő is ráncigálhatják a milliószor idézett, Raimond Montecuccolinak tulajdonított mondást, miszerint „a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz”.

Igaz, csak éppen Terézvárosban nem háborúznak, kulturkampfot sem vívnak, hanem okosan összekötik a szellemet a pocakkal, a szépnek tetszőt az igényessel. És az anyagi kérdésre is ott volt a válasz a beszédben:

„Mindez persze nem csupán akarat, hanem pénz kérdése is. Az általunk választott út: ingatlanfelélés helyett takarékos gazdálkodás, emellett fejlesztés és adósságcsökkentés – úgy tűnik járható és bennünket igazol”.

A Föld napján immáron hagyományként 3 tő futómuskátlit kap MINDEN, tényleges terézvárosi lakhelyét lakcímkártyával igazoló polgár. Eddig a kosárpályán, hiszen értelemszerűen zárt hellyel kellett védekezni a hívatlan látogatók elől. Mára azonban – aki az elmúlt hetekben, hónapokban arra járt, láthatta-hallhatta a munkálatokat – elkészült az árnyékolható őstermelői piac, csodás díszburkolattal. A polgármesteri ötlet logikusnak és praktikusnak tetszik: kosárpalánkoktól az árnyékolók alá vinni a virágokat. Az elhatározást tett követte, így az a több ezer terézvárosi, aki a muskátliért jött, egyből rácsodálkozhatott a felújított, korábbi énjéből felismerhetetlenségig átvarázsolt térre. Ügyes húzás. 1:0.

Nyitányként a Nyári vonósnégyes x.jpg

Nyitányként a Nyári vonósnégyes

S ha már futómuskátliért sorban állnak a derék polgárok, akkor kapjanak egy olyan élményt (kezdetben a Nyári Vonósnégyes), amely programot és arculatot szab Belső-Terézvárosnak. Rövid polgármesteri és zeneakadémia rektori (dr. Batta András) megnyitók, és felcsendül Vivaldi.

Az egyszeri terézvárosi meg csak néz, mint a pereces: ilyet is lehet?

Lehet. 2:0.

Mindeközben – szombatról, piaci bevásárlásról van szó – az őstermelők kínálják portékájukat – zeneszóra. Más a kofa hangulata is. Ráadásul csütörtöktől birtokba vehetik az új, tágasabb, tisztább standjaikat is.

türelmesen várnak sorukra a terézvárosi polgárok x.jpg

Türelmesen várnak sorukra a terézvárosi polgárok

És ennek az egymásra épülő, mindenféle hangzatos PR-t nélkülöző elegáns kommunikációnak a tükrében már hiteles Hassay polgármester viszonyulása Hamvas Béla tér és hely különbözőségének meghatározásához:

„A térnek száma, a helynek arca van. Két egyforma hely éppúgy nincs, mint megismétlődő pillanat... A térkép megkísérli a teret és a helyet egy nevezőre hozni olyan egyezményes jelekkel, ahogy a hangjegy leírja a zenét...”

Így lesz hely a Hunyadi tér.

Beszédre és koncertre egyaránt figyelnek. Amiért hely lesz a tér. X.jpg

Beszédre és koncertre egyaránt figyelnek.

Amiért hely lesz a tér.

Bő három óra alatt 3:0 lett a fanyalgókkal szemben Terézvárosban.

Már csak az a kérdés, hogy a terézvárosiakon kívül vajon más is így látja-e? Például a média szentel-e ennek is akkora teret, mint a Sirály-bohózatnak? Vajon megkérdezik-e a padokon, kellemes nyár eleji időben élő zenét hallgató nyugdíjasokat, hogy egyetértenek-e ezzel a programmal? Vajon készülnek-e – politikai töltettől mentes – helyszíni riportok?

A polgármester sem tudhat mindent. Az úr 1945 óta lakik Terézvárosban... x.jpgA polgármester sem tudhat mindent. Az úr 1945 óta lakik Terézvárosban...

Vajon más is kimondja-e: az Oktogon és vidéke ÁFÉSZ ideje lejárt, a Hunyadi tér a jövő?

Szerintem tudjuk a választ.

Addig nem marad más hátra, mint ilyen és ehhez hasonló, végiggondolt és megvalósított ügyekkel, programokkal jelezni: ezt tekintjük értéknek.

Olyan jó lenne tudni, hogy más budapesti városrészekben, illetőleg városokban is van hasonló. Vagy legalábbis hinni benne.

Rend a lelke mindennek. Lakcímkártya ellenőrzés x.jpgRend a lelke mindennek. Lakcímkártya ellenőrzés

Címkék: hatker Hamvas Béla Terézváros VI. kerület Hunyadi tér Hassay Zsófia Zenepavilon Oktogon és vidéke ÁFÉSZ Verók István Fürst György Hatvani Csaba Nyári Vonósnégyes dr. Batta András

És összeül a Bizottság…

 2013.04.10. 08:56

…csak sajnos nem a legendás A.E. Bizottság. Mert akkor még érteni is lehetne Viviane Reding asszonyság és Olli Rehn pénzügyi biztos politikai performanszait. Amelyek ugyan ellentétesek a betöltött hivatalukkal, de mint tudjuk, az A.E. Bizottság – egyik – ismérve pontosan az akkori konformista törekvések látványos felrúgása volt.

Reding asszony szerint Magyarországon katasztrofális az igazságszolgáltatás, meg úgy en bloc a teljes jogrendszer (természetesen diktatúra, rezsim, sajtó- és véleményszabadság tiprása et cetera a baromságok terén), mert Navracsics Tibor igazságügyi miniszter képes nem túllépni azon, hogy egy bűnelkövető (Francis Ciarán Tobin) nem üli le a jogerősen kiszabott büntetését szörnyű bűntettéért (két kisgyermeket gázolt halálra Leányfalun). Skandalum! Mit képzel ez a Navracsics? És mit képzel az áldozatok családja? Miért nem képesek túllépni – ezen:

„A baleset 2000. április 9-én, vasárnap történt, délután 4 körül. A Budapesten egy ír biztosító vezető beosztású munkatársaként dolgozó Francis Ciarán Tobin, várandós felesége, a gyerekük és egy vendég szintén ír házaspár visegrádi kirándulásról tartottak hazafelé Tobin céges kocsijával, egy Volvo S40-essel. Az autó a szakértői vélemények szerint a megengedett 50 km/órás sebességet jelentősen túllépve 71-80 km/órás sebességgel haladt Leányfalu belterületén, amikor Tobin váratlanul (saját bizonyítatlan állítása szerint egy mellékutcából hirtelen kikanyarodó autó miatt) jobbra rántotta a kormányt.

A jogerős ítélet szerint a sebességkorlátozás 50 százalékot meghaladó túllépésével „az erős hétvégi forgalomban fokozott veszélynek tette ki a közúti közlekedés többi részvevőjének biztonságát. Ez az önmagában absztrakt veszély konkretizálódott akkor, amikor tisztázatlan okból hirtelen kormánymozdulatra került sor”. A Volvo felszaladt a járdára, és elütötte a babakocsiban ülő hároméves Zoltai Petrát és ötéves bátyját, Marcit, akik nagymamájuk előtt állva várták, hogy átkelhessenek az úton. Mindkét kisgyerek a helyszínen meghalt”.

A Budakörnyéki Bíróság 2002 májusában bűnösnek találta halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében, három év letöltendő fogházbüntetésre ítélte és ugyanennyi időre eltiltotta a vezetéstől. A Pest Megyei Bíróság 2002 októberi, jogerős ítélete ezt azzal egészítette ki, hogy Tobin leghamarabb másfél év után bocsátható szabadlábon.

A képlet – minden európai jogkövető polgárnak – egyértelmű. Csak Reding asszonynak nem. Elég csak a Népszavában megjelent interjúját – amelyben nem sokat törődik az igazsággal – elolvasni.

 Szellemi ámokfutásának logikáját követve Tobin egy kialakuló (ne feledjük, az első Orbán-kormány idejéről beszélünk) fasisztoid diktatúrában követte el a bűncselekményt, azaz akkor és ott (2000, unión kívüli Magyarország) nem létezhettek a NAGY EURÓPAI normáknak megfelelő szabályok, jogrendszer, így tulajdonképpen az ír férfi az áldozat, mert ebben a szörnyű rendszerben volt kénytelen dolgozni, s így logikus, hogy 50 helyett 80-al ment és gázolt a járdán. Reding asszony szemében Tobin egy hős, egy mártír, a NAGY NEMZETKÖZI ORBÁNELLENES ÖSSZEFOGÁS szimbolikus alakja. És az ír e szerint is cselekszik. (Paul Caffrey, az Irish Daily Times újságírójának arra a kérdésére, hogy kíván-e élni azzal a jogával, hogy ne vonuljon börtönbe, szűkszavúan annyit mondott: „Jogom van hozzá!”.) Csókoltassuk, Reding Asszony!

Mielőtt még el is hinné a fenti gondolatmenetet magáról, kérem, hogy jöjjön el Magyarországra, ne bonyolítson semmilyen hivatalos tárgyalást, csak üljön le egy fél órára Zoltai Bencével, Petra és Marci édesapjával beszélgetni.

Azután szólaljon meg és nyilatkozzon. Ha tud.

És hátha közben Olli Rehn is abbahagyja alaptalan vádaskodásait hazánk gazdaságpolitikája ellen. Mert nem árt, ha egy pénzügyi biztos véleményét időnként a tények is zavarják.

S miközben minden európai bankbetétes éjszakáit igyekszik álmatlanná tenni, egyszer elmondhatná, hogy mi is fáj neki legjobban Magyarország kapcsán. Nem zárt ajtók mögött, négyszemközt és nem a gőzfürdőben tartott sajtóbeszélgetésen. Hanem kamerák előtt, bele a nagy európai valóságba.

„Hölgyeim és Uraim! Magyarország kapcsán nem a GDP-vel, meg a hiánnyal, meg a multiadókkal és egyéb nyalánkságokkal van bajom, hanem a melegházasságok akadályozásával. Ezt még egy ilyen kereszténydemokrata ország sem teheti meg, főleg az én liberális biztosságom alatt. Köszönöm, hogy meghallgattak!”

És akkor tényleg összeülhet majd a Bizottság, elővehetik Reding asszony és Rehn biztos leleteit, majd a sok ellentmondást látva átalakulhatnak konzíliummá.

Ideje lenne.

Címkék: ír gázolás igazságügy Navracsics Tibor Leányfalu A.E. Bizottság Vivane Reding Olli Rehn Francis Ciarán Tobin Zoltai Petra Zoltai Márton Paul Caffrey Irish Daily Times Zoltai Bence

500 ezren, dalolva?

 2013.04.07. 20:22

Az ember már csak olyan, ha érdeklődik a köz ügyei iránt, hogy igyekszik mindent elolvasni. Népszavától a Magyar Hírlapig, Magyar Narancstól a Barikádig, mindent, ami a print közéleti-politikai sajtóban megjelenik. (Már ameddig meg tudja fizetni…).

Így került kezembe a 168 óra heti száma, amelyben Sztankay Ádám druszáját, a Kossuth-díjas karmestert, Fischer Ádámot interjúvolja. És egy picit terelgeti kérdéseivel, imígyen:

„Sokan vannak, akiket ez az egész talán már egyáltalán nem is érdekel. Az elmúlt két évben ötszázezren mentek el az országból: ön is külhonban él. Ami viszont a jövő nemzedékeit illeti, közülük sokakat röghöz köthetnek majd egy darabig. Hacsak le nem lépnek már mindjárt az érettségi után, hiszen Európában több tandíjmentes egyetem is várja az unió ifjú polgárait. Nem lehet, hogy előbb-utóbb egyszerűen elfogyunk? Vagy csak egy fura klubocska maradunk?”.

Több a kijelentés, mint a kérdés, de ezt tekintsük – ha nem is túl fair – „újságírói technikának”. Ám a kinyilatkoztatás sugallatával több probléma is van. Az MSZP Újpesti-Káposztásmegyeri Szervezetének honlapjára idén január 29-én került fel egy cikk, amelyben a magyar emigrációs hullámok kapcsán 1956-ot követően mintegy 200 ezerre tették a kivándorlók (korábbi szóhasználatuk szerint: disszidálók) számát, amelynek mintegy negyede a beígért amnesztiát becumizva vissza is tért. Magyarul egy szoci honlap adatai alapján 1956 után 350 ezerrel kevesebben mentek ki, mint az elmúlt két évben, Sztankay Ádám szíves közlésének köszönhetően?

Hihető ez? Aligha. Kiváltképpen úgy, hogy a mostani migráció NEM a második Orbán-kormány idején kezdődött – bár kétségtelenül az alatt is folytatódik -, hanem az elhíresült gyurcsányi mondat („El lehet menni!”) szellemében a Gyurcsány-Bajnai kormányok alatt és az európai uniós tagállammá válással leegyszerűsödött munkavállalási lehetőségeknek köszönhetően. Azok a külhonban (főleg Angliában) dolgozó fiatalok, akikkel előszeretettel példálózik a magyar balliberális sajtó, már saját bevallásuk szerint is 4-5 éve kint élnek és teremtenek maguknak kétségkívül jó egzisztenciát.

Én csak azt nem értem, hogy a kormány miért nem válaszol számadatokkal a nyilvánvaló csúsztatásokra? Ezer és egy dolog van, amelyben bemondások, blöffölések alapján támadják itthon és külföldön a kabinetet, amelyre valóban nehéz válaszolni a „nem igaz – de, igaz – de, nem igaz” kommunikációs Bermuda-háromszögben. De ahol tényeket, adatokat lehetne szembesíteni a hazugsággal, csúsztatással, hangulatkeltéssel, ott mire e csönd?

Vagy ők is walesi bárdokká válnának, kissé átköltve és az „ötszázezerrel” dalolva mennének a lángsírba? Minek, ha van poroltó?

süti beállítások módosítása