Azt mondta Orbán Viktor a strasbourgi „vita” utáni nemzetközi sajtótájékoztatóján Kovács Andrásnak, az origo.hu munkatársának adott válaszában, hogy „mi az Önök kegyelemkenyérén élünk bizonyos szempontból, mert amit gondolunk és mondunk, azt valaki más interpretálja”.

Hát, interpretálta (félremagyarázta, átírta, megmásította) is.

Az index.hu-tól feltettek egy kérdést a helyszínen, amelyre a létezhető legprecízebb, politikustól legőszintébb és a legkevésbé félreértelmezhető választ kapták a megélhetési-gazdasági bevándorlás kapcsán képviselt kormányálláspontról.

Kugyela Tamás (Index): Ellentmondást érzek a bizottság és a magyar álláspont között a menekült kérdésben. A bizottság legalább a bevándorlásnak az egyik szeletét szeretné megoldani azzal, hogy szétosztja a terhet, amelyek az európai államokra nehezednek. Magyarországnak, mint frontországnak, bevándorlásnak külön kitett országnak ez egy segítség lenne, nem?

Orbán Viktor: Nem.

Kugyela Tamás: Miért?

Orbán Viktor: Mert az unió nemcsak szét akarja osztani a menekülteket, hanem arra kötelez bennünket, hogy először engedjük be őket. A megoldás nem az, hogy beengedjük őket, aztán szétosztjuk, hanem hogy nem engedjük be őket. A történet nagyon egyszerű. 2012-ig Magyarországon volt egy gyakorlat. A gyakorlatnak az volt a lényege, hogy aki a határt illegálisan átlépi, az bűncselekményt követ el, ezért az ilyen embereket őrizet alá vettük, és elkezdtük az eljárást, hogy megállapítsuk, hogy menekült-e vagy megélhetési bevándorló, és a kettőt különválasztottuk. És Magyarországon nem is volt semmi baj. 2012-ben az Európai Unió egy kötelezettségszegési eljárással fenyegetett meg bennünket, és rákényszerített, hogy változtassuk meg ezt az eljárást, és azt mondták, hogy aki átlépi a határt törvényellenesen, de azt mondja magáról, hogy politikai menekült, azt nem szabad őrizetbe venni, és akkor elszabadult a pokol. Magyarországot ellepték, tízezrével lepték el azok az emberek, akik átlépték a határt törvénytelenül, azt állították magukról, hogy politikai menekültek, de mindannyian tudjuk, hogy nem azok, hanem megélhetési bevándorlók, majd utána egyébként továbbmentek Magyarországról ezek után a Magyarországnál jóval gazdagabb országokba. Még erre is mondhatnák a magyarok, dörzsölve a tenyerüket, hogy hát megúsztuk, de abból kiindulni, hogy a másiknak nincs sütnivalója, sosem szabad. Ezért azok az országok, ahova mennek Magyarországról az illegális határátlépők, azok be fogják vezetni azokat a szabályokat, hogy nem tudnak Magyarországról majd továbbmenni ezek az emberek, és ott rekednek Magyarországon. Ezért nekünk az az érdekünk, hogy visszakapjuk azt a jogot, hogy aki törvénytelenül lépi át Magyarország határait, azt őrizetbe vegyük, megállapítsuk szabályos eljárást lefolytatva, hogy ki menekült, és ki megélhetési bevándorló. A menekültekre a menekültügyi szabályokat alkalmazzuk, a megélhetési bevándorlókat pedig azonnal visszaküldjük. Ezt akarjuk. Ha ezt visszakapjuk, akkor rendben vagyunk, akkor Magyarországon visszaáll az az állapot, ami 2012 előtt már megvolt. Mi nem fantáziálunk, mi megértjük, hogy az unió tett egy kísérletet Magyarországon, nem örültünk neki, azt mondták, hogy nem lesz baj abból, hogyha rászorítanak bennünket, hogy változtassuk meg a szabályokat. A gyakorlat nem igazolta ezt a föltételezést. Most bajban vagyunk, Európa is és Magyarország is. Adják vissza a jogot, hogy megvédhessük a határainkat, és meg fogjuk védeni. Egyébként Magyarországon vannak törvényes határátkelőhelyek. Aki jó szándékkal jön Magyarországra, az nyugodtan odamehet a határátkelő ponthoz, és bejelentkezhet, mint menekült, de nem ez történik, hanem illegálisan – ami egy bűncselekmény – átlépi a határt. Ez egy bűncselekmény, és ezt érvényesíteni kell. A magyar joghatóságot érvényesíteni kell, mert egyébként fölbomlik a rend, ezért én azt gondolom, hogy kellő empátiával, emberséggel, de határozottan vissza kell venni a szabályozást saját jogkörbe, és meg kell mondani, hogy mi nem fogadunk be megélhetési bevándorlót.

Nos, lelkesen kerestem az indexen, hogy egy ilyen kimerítő (most szó szerint leírt) válasz – amit ŐK a SAJÁT kérdésükre kaptak – milyen terjedelemben és formában „interpretálódik”.

Hát, ilyenben: „Orbán Viktor az EUrologus kérdésére kijelentette, hogy a Bizottság által javasolt megoldás, hogy a menedékjogot kérőket az EU-s országok gazdasági erejük arányában kell, hogy elosszák egymás között, nem segítség Magyarországnak. „Azért nem, mert mielőtt elosztanák a menedékkérőket, először be kell őket engedni” – mondta. A miniszterelnök azt rója föl az Európai Bizottságnak, hogy el akarja venni a jogot a tagországoktól, hogy megvédjék a saját határaikat”.
A Népszabadságnak még csak be sem sikerült emelnie tudósításába, de abban semmi kivetnivalót nem találtak, amit a jujdeszuperliberális Sophia in 't Veld (liberális frakció) mondott, miszerint a „halálbüntetésről vitatkozhatunk, de ez rövid vita lenne, hiszen elítéljük, az EU elítéli, ennyi volt a vita”.
Puff bele! Ez az igazi liberalizmus! Arról és addig van vita, amiről és ameddig én mondom, megengedem! Punktum. Na, akkor már százszor inkább az a fránya illiberalizmus, ahol azért van vita is… Ugyanis egy demokrácia alapismérve a vita. Erről beszélt Orbán is. Vitatkozni, hogy a lehető legjobb megoldás szülessen. Audiatur et altera pars! Na, ez az, ami ennek a holland Zsófikának – aki egyben az Európai Parlament LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű) frakcióközi csoportjának egyik alelnöke () is – nem ment. Ungárkláraként ex cathedra kinyilatkoztat, aztán farkát behúzva kussol, nem figyelve az érdemi válaszra.
A helyzet az, hogy ritka szánalmas volt ez az egész strasbourgi színjáték. Azon túl, hogy a svéd Cecilia Wikström megvilágította nekünk, hogy Márai Sándor tulajdonképpen liberális volt, meg Ujhelyi Pistike teátrálisan széttépte a nemzeti konzultációs kérdőívet (tényleg, a Szeviép-ügyben melyek a legfrissebb fejlemények?), csak azt láthattuk – ismét –, hogy a magyar parlament az összes balhéjával együtt egy komoly intézmény az EP-hez képest. És mégis – minket citálnak oda olyan ügyekben, amelyek nem is ügyek. A halálbüntetést ugyanis úgy interpretálták: kész tény, hogy bevezetik Magyarországon. Holott csak egy halk vita megfontolásáról volt szó! Menekült és megélhetési bevándorló közötti különbségeket elmossák a jól felkészült európai képviselők, de a nettó nácizás azért csak megvolt.

És a sajtó vajon mit interpretált mindebből? Orbán válaszát, vagy nácizást, inkvizíciózást?
Nem lesz nehéz kitalálni. Keserű ez a kegyelemkenyér.