Ritka pillanat, amikor egy nagy – legyünk bátrak –, nagyon nagy dolog születésénél bábáskodhat picit az ember. Bár az öndicséret büdös – és ez így is van –, mégsem tehetünk úgy, mintha nem lenne közünk egy november 13-hoz köthető ötlethez.
Meg ahhoz az örömhírhez, hogy tapasztalhattuk: vannak ötletek, ügyek, amelyeket a politika önzetlenül felkarol és támogat. Még a kultúrában is. Kicsit másképp. Alulról. Természetesen.
De miről is van szó? Amikor 2011-ben a magyar parlament november 13-át a Magyar Nyelv Napjának nyilvánította, a szavazást követő percekben megcsörrent a telefonom, és Hanczár János (logopédus, beszédtanár, beszédtechnika tanár, megannyi kommunikációs tréningünk elmaradhatatlan és üde figurája) ellentmondást nem tűrően mondta: ezzel azonnal kezdeni kellene valamit.
És kezdett.
Telefonált a magasságos minisztériumba, míg rám a magasságos önkormányzatokat bízta. Csavart ötlete – ovisok mondjanak egyszerre, rengeteg helyszínen, egy időben verset – talált egy-két értő fülre. Ennyi neki elég volt.
És 2012-ben megszületett az első rendezvény.
Tegnap meg a második. Ötszörösére emelve a versmondó gyerekek számát, kitágítva a határokat is.
Az eredmény pedig ebben a videóban látható.
Jó érzés, ha egy ilyen kicsi cég hozzájárulhat ahhoz, hogy gyereknek és felnőttnek – ínséges és bőséges időkben egyaránt – elmosolyodjon az arca. Az N3 Kommunikáció most – Hanczárral az élen – ezt tette.
S nem csak itthon, hanem Erdélyben is.
Két kis videó és egy nyelv, mely bennünket annyira összeköt.
Ezért ápoljuk, és ezért védjük. Mert ez mindig a miénk lesz.
Adventig még két hét van hátra. Nekünk egy kicsit tegnap elkezdődött.